Tábori varázslás dallamokkal - Dallamvarázs tábor Ugod, 2025 július

„süt a nap megint,
gyerekkacaj a mennyország
kapujáig szól”

Bár az idén a tábor idején nem sokat sütött a nap, mégis vidám gyerekkacajtól volt hangos nemcsak a tábor, de szinte egész Ugod. Hisz programjaink egy részét a művelődési házban tudtuk csak megvalósítani, ezért néhány programunk nyitva állt a falu lakói előtt. Az esős idő ellenére derűsen, jókedvűen teltek a napjaink.

Kokas-oktatók, -foglalkozásvezetők, és a Kokas-világ iránt érdeklődők évente július második hetében összejövünk, hogy együtt játszva, nevetve, énekelve, táncolva idézzük meg, és élvezzük a Kokas-pedagógia áldásos hatását. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy több fiatal is 6-10 éve visszajáró vendége a tábornak. A legidősebb táborlakó 21, a legfiatalabb 10 éves volt. Nagy örömünkre (és nem kis könnyebbségünkre) az idősebbek számos dologban segítették a munkánkat.

A jó hangulat mellett programokban sem volt hiány. Mindennap klarinétszóra ébredtek a gyerekek, amit reggeli torna, reggeli, majd dallamvarázs foglalkozás követett. Az ebédet, majd az estebédet követően változatos, de a Kokas-szellemiséggel harmonizáló programok szolgálták pedagógiai céljainkat. A nap végén élő esti mesével búcsúztunk egymástól.

Hétfőn este vendégünk volt az Afrikora duó, akik egy fergeteges koncerttel ajándékoztak meg minket. Kedden érzékenyítő játékkal és élő zenés filmvetítéssel, szerdán kendőlengetős koncerttel, számháborúval, métázással töltöttük a délutánt és az estét. Ezen a napon az idősebb diákok egy akadályversennyel lepték meg a fiatalabbakat. Csütörtökön Ki, hol, mit? elnevezésű csapatjátékkal, tanár–diák focival, röplabdázással tettük vidámabbá, mozgalmasabbá a tábor életét. A jókedvet pénteken a búcsúzáskor szomorúság váltotta fel, sokan könnyes szemmel ölelték meg, búcsúztak társaiktól.

Régóta gondolkodom, vajon miért jönnek vissza évről-évre ezek a fiatalok? Úgy gondolom, köszönhető ez a tábort uraló szellemiségnek: a Kokas-pedagógiát is átható elfogadó szeretetnek, a megértő, harmonikus légkörnek, a családias hangulatnak, annak, hogy minden évben egy nagy családként jövünk össze erre a pár napra. Ilyenkor megállunk egy kicsit ebben a rohanó világban és dalolva, zenélve, zenét hallgatva varázsolunk: egymásra figyelve együtt örülünk a másik sikerének, örömének, segítünk elűzni – ha vannak – gondfelhőinket, rosszkedvünket.

A sok, az egyre emelkedő költségek ellenére is visszatérő táborlakó is megerősít minket abban, hogy talán valamit jól csinálunk. Reméljük, hogy jövőre újból találkozunk, és folytatjuk az dallamvarázslást.

Szkubán Judit

KKSzK elnök